7. fejezet

-Tudod, ki vagyok? - Hallottam egy hangot a terem másik végéből, mire felkaptam a fejem.
  Az idegenen egy símaszk volt, kezében egy kést tartott. Farmer és pulcsi volt rajta. Felém közeledett.
  Teljesen ledermedtem. Most mit tegyek? Egyre közelebb és közelebb jött.
-Tudod, ki vagyok? - Ismételte meg a kérdést.
  Fogalmam sem volt, ki ő. Végignéztem rajta. Magas, szemei nagyon sötét barnák, szinte már feketék. Vállai szélesek. Még így, bő pulcsin keresztül is látszott, hogy igencsak izmos. Ezeket a tulajdonságokat végigfuttattam a fejemben.
  Megráztam a fejem, jelezve, nem tudom.
-Te... ölted meg... Patriciat? - Kérdeztem akadozva.
-Nem. Én csak segítettem. - Ekkor már teljesen közel volt.
  Megfogta a kezem, hogy ne tudjak elmenekülni. A kést tartó kezét felém lendítette. Annyira el tudtam hajolni, hogy ne találjon el.
  Nem tudtam elképzelni, mégis miért maradt itt megölni engem. El akartam futni. Minél messzebb. Féltem ettől az embertől.
  Megint meg akart szúrni a késsel, de felfigyelt valamire. Vijjogó hang hallatszott a klub előtt. Egy sziréna. Ideértek a rendőrök.
  A férfi ellökött magától, mire én a földre zuhantam. Az ismeretlen futásnak eredt. Nem láttam, merre futott. Nem is érdekelt. A rendőrök berontottak.
  Az egyik rendőr felsegített a talajról.
-Te vagy Diamond Grey? - Kérdezte barátságos hangon. Bólintottam. - Én vettem fel a telefont. A nevem Matthew Carlisle. Nyugodtan szólíts Mattnek.
  Matt nem lehetett huszonnyolcnál idősebb. Rövid szőke haja, kék szeme volt. Nagyjából olyan magas volt, mint én.
-Jól vagy? - Érdeklődött.
-Igen, leszámítva, hogy meg akart ölni. - Válaszoltam savanyúan.
-Hol van a test? - Tért rögtön a lényegre egy idősebb rendőr.
  A hátsó ajtó felé mutattam.
-Ismerted az áldozatot? - Kérdezte pár perc elteltével az idősebb nyomozó.
-Szerintem ő lehet... Patricia. Bár kint sötét van, így... nem biztos, hogy... jól láttam. - Magyaráztam zavartan, abban reménykedve, hogy Patricia még életben van, és csak én képzeltem ezt az egészet.
-Mit láttál vagy hallottál? - Faggatott tovább megállás nélkül.
-Hát... Ööö... Én... Valaki sikított, és volt egy nagy durranás... És akkor... kiszaladtam... megnézni, mi folyik odakint. - Próbáltam visszaemlékezni.
-De a lányt leszúrták, nem lelőtték. - Akadékoskodott.
-Lehet, hogy figyelmeztető lövés volt. - Szólalt meg Matt is.
-Talán. - Értett egyet.
-Kérem, engedjenek oda! - Hallottam egy ismerős hangot kintről.
-Vigyék innen! - Intézkedett az idősebb. - Így is túl sok a kíváncsiskodó.
  A nyitott ajtón keresztül megláttam, ki akart idejönni. Patrick egy rendőrrel vitatkozott.
  Odarohantam hozzájuk. Kint hűvös szél fújt. Az eső is elkezdett szemerkélni.
-Hadd jöjjön! - Kértem a középkorú férfitól.
  A rendőr fintorral az arcán arrébb állt.
-Mit keresel itt? - Kérdeztem halkan.
-Láttam, hogy erre jöttek a rendőrök, és azt hittem, neked esett bajod.
-Diamond... - Szólt Matt.
-Igen?
  Visszamentem az épületbe. Patrick követett. Bent Matt és az idősebb férfi várt.
-Meg tudod adni a főnököd számát?
-Hogy? - Elsőre nem értettem, kire gondolnak, de aztán megértettem. - Én nem dolgozok itt.
-Akkor mit kerestél itt? - Akadékoskodott megint az öregebb. Egyértelműen lejött, ő a szigorúbb.
-Tommy, hadd mondja végig! - Kérte Matt.
-A barátnőm, Jade itt dolgozik, de néha beugrok helyette, mert ő is sokat szokott segíteni a kertészetben.
-És az ő számát meg tudod adni?
  Kikerestem a telefonomból a számot és elmondtam nekik.
-És te? - Fordult Patrickhez. - Miért akartál annyira idejönni? - Kérdezte gyanakodva.
  Patrick nem válaszolt azonnal, így kitaláltam valami hülyeséget.
-Ő a barátom, és aggódott értem. - Próbáltam nem hadarni, mert akkor biztos rájött volna, hogy hazudok.
  Éreztem, hogy mögöttem Patrick rázkódik a nevetéstől.
-Hogy nézett ki a támadó?
  Amire emlékeztem, azt mind elmondtam nekik. Mikor kifogytak a kérdésekből, azt mondták, hazamehetek.
-Gyere szívem, majd én hazaviszlek. - Patrick próbálta elrejteni a nevetését. Előlem nem sikerült neki.
  Megfogta a kezem, és kivezetett a parkolóhoz. Addigra már szakadt az eső. A szél is még jobban fújt.
  Csak most jutott eszembe, hogy mi van, ha Patricknek köze van a lány halálához, és a rendőr se tévedett túl sokat? Azt mondta, szerinte, előbb fogunk találkozni, mint hétfő. Vajon ezt így értette?
-Ez mire volt jó? - Kíváncsiskodtam, mikor beszállt.
-Te mondtad, hogy a barátod vagyok. Akkor gondolom el is kell hitetni velük, hogy ez így van.
  Ebben igazat kellett adnom neki. Viszont a még mindig futkosott a hátamon a hideg, az előbbi elméletemtől. Ki tudja, milyen ember Patrick? Gyakorlatilag nem is ismerem igazán, de nem tudnám elképzelni gyilkosként.
  A kocsi ablaktörlője a lehető leggyorsabban járt. Már a városon kívül jártunk, amikor a köd is körül vett minket, és két méternél messzebb nem láttunk el. Az eső lassan átváltott jégre.
  Patrick leállította a kocsi motorját. A nagy semmi közepén álltunk.
-Ilyen időben nemfogunk tovább menni. - Jelentette ki.
  Mikor már tíz perce állhattunk, kezdtem fázni.
  Patrick átmászott hátra, lehajtotta az egyik ülés támláját, és elővett valamit a csomagtartóból.
-Gyere!
  Szó nélkül engedelmeskedtem, bár elképzelni sem tudtam, vajon mit akarhat.

-Ez a vacak múlt héten elromlott, így most nem működik a fűtés. Remélem ez is jó lesz. - A négyszögletű valamit széthajtogatta. Egy takaró volt az.
  Rám terítette.
-Próbálj meg aludni! - Javasolta.

-Te nem fázol?
  Megrázta a fejét.
  Nekidőltem Patrick vállának, és rá is terítettem belőle, mert nem hittem neki.
  Sikerült hamar elaludnom. De, amikor megláttam Clairt, tudtam, megint valami érthetetlen dolgokat kezd el majd mondani.
  Egy erdőben sétáltunk. Ősz volt. Clair szótlanul ment előttem. Egy kanyarban eltűnt a szemem elől.
  Futottam, azt remélve, talán utolérem. De nem.
-Diamond, vigyázz! Egyre közelebb van.
-Ki vagy mi? - A hangom kétségbeesett volt.
-A veszély... - Kezdte, de hirtelen elhallgatott. - Majd máskor beszélünk. Most mennem kell.
  Erre én is magamhoz tértem. Kint még mindig sötét volt, de a vihar már elvonult.
  Feltűnt, hogy nem olyan pózban vagyok, mint mikor elaludtam. Feküdtem. Ezzel nem is lett volna semmi bajom, de egy kéz a derekamnál fogva a hozzá tartozó emberhez láncolt.
  Amint a szemem hozzászokott a sötétséghez, a hasamra fordultam.
  Patrick nézett szembe velem. Egyikünk sem mondott semmit. Végül én törtem meg a csendet.
-Ez egy kicsit kínos.
-Te pedig egy kicsit pimasz vagy. Nem gondolod? - Néztünk farkasszemet.
  Megpróbáltam felülni, de Patrick nem volt hajlandó elengedni a derekamat.