Ugyanazok a nyomozók voltak nálunk, mint akik akkor jöttek, amikor holtan találtam Patriciat. A fiatalabb nevére tisztán emlékeztem: Matt. Az idősebb nevéből csak annyi maradt meg bennem, hogy T betűvel kezdődik a neve.
-Jó napot! - Köszöntem.
-Jó napot! - Válaszolták egyszerre, mintha csak egy jól begyakorolt szöveget mondanának el.
Velük szemben foglaltam helyet. Ezt követően kínos csend lett. Én csak bámultam magam elé. Végül egy kisebb bólintás kíséretében Matt elkezdett beszélni. Bár én láttam rajta, hogy nem igazán van kedve feltenni a kérdéseit.
-Tudod, hogy hol voltál? - Megráztam a fejem. Az idősebb pedig mindent lejegyzetelt. - És azt, hogy ki rabolt el?
Chaunceyra néztem, mire ő bátorítóan rám mosolygott.
-Pe... Peter. És... És a barátai. - Válaszoltam.
-Patricia bátyja? - Megint bólintottam. - Ismered a barátait?
Vajon ezt hogy tudnám úgy elmondani, hogy ne keverjem gyanúba Patricket, de Lukeról se beszéljek? Vagy ha beszélek is róluk, akkor hogyan adjam elő?
-Az egyiküket... Elliotnak hívják. Ő is a sulinkba jár.
-Hányan voltak? - Szólt közbe az idősebb is.
Hárman vagy négyen? Mit kéne mondanom?
-Négyen. - Mondtam.
-A másik kettő? - Kérdezte Matt.
-Az egyiket, ha jól hallottam Jimnek, a másikat pedig Lucasnak hívják.
-Aha... Hogy jutottál haza?
A szemem sarkából láttam, hogy ez őt is érdekli, mert eddig nem jutottunk el az előbb.
-Luke segített, ugyanis ő... Ő... Nem is akarta ezt. Szerzett segítséget...
-Ki volt az? - Kérdezte mogorva hangon az öregebb.
-Patrick. Ő az osztálytársam. És Lukenak valahogy sikerült őt megtalálnia, majd megkérte, hogy segítsen... Patrick pedig visszahozott...
-És az meg tudod magyarázni, honnan tudsz ennyit? - Ezt megint az idősebb kérdezte.
-Most arra céloz, hogy elraboltattam-e magam? - Fakadtam ki. - Nem, nem tettem ilyet.
-Akkor meg tudod magyarázni vagy sem?
Itt kezdtem besokallni. Fogtam magam, felálltam, és nagy nehezen elindultam a szobám felé. Az ajtóból még visszafordultam:
-Ennyi nekem elég volt... Nem vagyok hajlandó tovább hallgatni a vádaskodását...
A szobámban feküdtem az ágyamon. Hallottam, hogy lent még beszélgetnek a rendőrök Chaunceyval és Roberttel.
Pár perc múlva arra lettem figyelmes, hogy valaki kopog az ajtómon.
-Bemehetek? - Kérdezte Matt.
-Igen. - Mondtam annyira halkan, hogy nem voltam biztos abban, meghallotta-e. Nagy valószínűséggel igen, mert bejött.
-Beszélhetnénk? - Vonakodva bólintottam.
-Leül? - Kérdeztem.
-Kérlek, tegezz! Nem vagyok még olyan öreg... - Kérte, miközben helyet foglalt az ágyam mellett lévő íróasztalhoz tartozó széken.
-Rendben. - Egyeztem bele.
-Tudod, nincs ínyemre, hogy megkérdezzem, de muszáj... Ha nem akarsz, nem válaszolsz... - Vett egy mély levegőt. - Milyen volt a viszonyod Patriciaval?
-Hát... Egyszer-kétszer nálunk töltötte az éjszakát... Mert próbált megszabadulni a családjától... Itt pedig nem keresték... Miért kérdezed?
-Mert Patricianak volt egy végrendelete... És téged is megemlít benne...
Nem akartam elhinni. Ez valami rossz vicc lenne? De én soha nem csináltam semmi olyat, amiért meg kellene említenie a végrendeletébe... Vagy mégis, csak én nem tudok róla?
Matt egy borítékot vett elő a zsebéből, majd átnyújtotta.
-A kérésemre nem nyitották ki...
-Köszönöm.
Elvettem tőle. Amikor kinyitottam egy levelet találtam benne. Széthajtogattam. A következő állt benne:
"Köszönök mindent, amit értem tettél, de leginkább azt, hogy befogadtál... Tudok rólad olyan dolgokat is, amit te soha nem mondtál el senkinek... Sajnálom, hogyha ezzel megbántalak, vagy valami... Szeretném, ha elfogadnád ezt a kulcsot... Később szükséged lesz rá... Most még nem tudod, miért... De majd mindent meg fogsz érteni, ígérem. Még egyszer köszönök mindent..."
A kulcsot is megtaláltam, amit a levélben említett. Igaza volt, tényleg nem értettem semmit... Talán jobb is így...
Mindent visszacsúsztattam a borítékba.
-Köszönöm. - Ismételtem el.
-Nincs mit. És szeretnénk Tommy nevében is bocsánatot kérni az előbbiekért.
-Elfogadva.
Ezek szerint jól emlékeztem arra, hogy T betűvel kezdődik a neve.
Matt felállt, és elindult az ajtó irányába.
-Szia! - Köszöntünk egymásnak egyszerre.
A nap hátralevő részét a szobámban töltöttem. Hálás voltam Chaunceynak és Robertnek, amiért békén hagytak, és nem jöttek se fel, se nem kérdezősködtek. Nyugalomra volt szükségem, hogy gondolkozhassak.
Elaludhattam, ugyanis amikor magamhoz tértem sötét volt.
Átballagtam a fürdőszobába. Lezuhanyoztam, hajat mostam, majd felvettem a saját ruháimat, hiszen még mindig Patrické volt nálam.
A mosdókagylót bámultam, és küzdöttem magammal. Kíváncsi vagyok arra, hogy nézek ki? Attól féltem-e, hogy borzalmasan vagy még annál is rosszabbul, azt nem tudom.
Végül megadtam magam. Felnéztem. Nem is néztem ki olyan borzalmasan. Ugyanolyan voltam, mint azelőtt... Ugyanaz a barna haj és szem. Ugyanaz az arc. De valami mégis más volt... Én se tudtam rájönni, hogy mi.
Elindultam lefelé. Abban reménykedtem, hogy Chauncey még alszik, és így észrevétlenül elmehetek itthonról. Szerencsém volt, mert nem vett észre senki. Nem is csoda...
Ahogy elhaladtam a konyha előtt egy cetlit pillantottam meg a hűtőajtón. Az állt rajta, hogy Chauncey és Robert elutaztak, és nagyon sajnálják, hogy nem tudnak itt maradni.
Kitolattam a kocsimmal a garázsból, és utamat a város felé vettem, azért hogy... Azért hogy megkeressem Patricket. Magam sem tudtam, miért este kilenckor kell elindulnom, hogy beszéljek vele. Ráadásul nem is tudtam, hogy hol lakik.
Az egyik sarkon befordult, én meg utána. De ahogy végigsiklott a szemem az utcán, Patricket nem láttam sehol. Futottam, hátha meglátom egy másik utcában. Sikertelenül... Nem találtam sehol. amikor egy sikátorba kanyarodtam be, megcsúsztam a vizes talajon, és elestem. Egy alak magasodott fölém.
-Ki vagy? - Húzott fel, majd meglátta az arcomat. - Diamond? Hogy kerülsz ide?
Ingerült volt. A szemében megdöbbenést és félelmet láttam.
-Én csak.. - Szerettem volna megmagyarázni, de Patrick belém fojtotta szót.
-El kell innen tűnnöd! Kérlek, ne kövess! - Azzal elkezdett rohanni a sikátor belseje felé.
Követni akartam, de legbelül egy részem engedelmeskedett neki, így elindultam visszafelé. Ezek szerint most se fogok választ kapni a kérdéseimre.
Nem tudom, miért, de bementem egy szórakozóhelyre. direkt nem azt választottam, ahol Jade dolgozik.
Leültem a pulthoz.
-Mit adhatok? - Kérdezte a pultos.
-Mindegy. Valami erős... - Két percen belül elém tette az italt.
Még soha életemben nem ittam. Most miért döntöttem így?
A pohárt nézegettem, és a benne lévő átlátszó löttyöt.
