Kinyitottam a matek füzetemet, és a végébe bemásoltam a kémiát. Közben lassan bejöttek a többiek is a terembe.
Meg kell hagyni, Patrick szépen ír. A legtöbb fiúnak az írását nem lehet elolvasni.
Amíg másoltam Ty is helyet foglalt a terem másik végében.
Ahogy visszaadtam a füzetét, belépett a tanárnő. A keze papírlapokkal volt tele. Mielőtt elért volna az asztalig minden kiesett a kezéből. Szinte mindenki nevetett. A hozzá legközelebb ülőt - aki egyben a leghangosabban is nevetett - megkérte, hogy szedje össze.
Ha jól emlékszem, talán Peternek hívják.Ő Patricia testvére. Ha jól gondoltam, nem igazán izgatja a húga eltűnése. Olyan, mint az apja. Drogfüggő.
-Nem is mondtad, hogy eltűnt a húga. - Mondtam Jadenek.
-Tényleg? Pedig azt hittem.
-Könyveket, füzeteket a táskába! Csak egy toll legyen előttetek! - Harsogta a tanárnő, majd elénk tett három lapot, melyek tele voltak feladatokkal.
A tanárok között ő az egyetlen, aki ilyen szigorúan veszi a dolgozatírást. A többit nem zavarja, ha kint vannak a cuccaink a padon, hisz egyből észreveszik, ha valaki csalni akar.
Az egyik legjobb tanárunk Krysta. Ő tartja a történelmet, és már akkor észreveszi, hogy ki akar csalni, amikor belép a terembe. Egyben ő legviccesebb tanárunk is. Szeret viccelődni. Olyan óránk is van, amikor elbeszélgetjük az időt, és nem tanulunk semmi újat.
-Kezdhetitek. - Mondta a tanár.
Megfordítottuk a lapokat. Szerintem nem volt nehéz. Amikor befejeztem Jade még csak az első lapon tartott. Amikor észrevette, hogy én kész vagyok, a szájával a "Segítesz?" szót formálta.
Mivel legelöl ültünk, megráztam a fejemet. A tanár egyből észrevenné.
A tanár hirtelen felállt. Azt hittem, hogy hozzánk fog jönni, de tévedtem. Az útját Peter és a padtársa, Elliot felé vette.
-Mi ez? - Kérdezte fennhangon a tanárnő.
Kivett valamit Peter kezéből.
-Belőtték magukat. - Jött egy szemtelen hang a terem másik végéből.
-Hurrá! Észrevette. - Mondta gúnyosan Jade.
Ha nem vette volna észre, év eleje óta ezt csinálják. Sőt már tavaly is ez ment. A tanárok békén hagyják őket. Tudják, hogy semmire sem mennek azzal, ha elveszik tőlük.
-Tudom. - Válaszolta idegesen a tanárnő. - Hogy került ez hozzád? - Fordult ismét Peterhez.
-Na, vajon? - Ezt természetesen költői kérdésnek szánta. - Az apámtól.
-Most azonnal menj az igazgatóhoz! - Parancsolta ellentmondást nem tűrő hangon.
-Ő se tud tenni ellene semmit. - Mondta egy másik hang.
-Mondja, maga nem akarja kipróbálni? - Kérdezte Elliot.
-Még csak az kéne. - Tromfolta le Peter. - Én inkább másnak adnék ebből a cuccból.
Ahogy kimondta rám nézett. Az arcán széles vigyor terült el.
-Neki. - A mutatóujjával felém bökött, mire az egész teremben nagy nevetés támadt.
-Ezt most komolyan gondolja? - Jade teljesen fel volt háborodva.
-Mint látod... - Válaszoltam nyugodtan. Engem ez az egész hidegen hagyott.
Egyszer Clair is kipróbálta titokban. Utána pedig nagyon rosszul érezte magát. Pont rajtakaptam, amikor kipróbálta. Megígértem neki, hogy anyáéknak nem fogok szólni. De akkor megfogadtam, hogy soha sem fogom kipróbálni, vagy rászokni.
A tanárnőnek elege lett az egészből. Kirontott a teremből és az igazgatói iroda felé vette az irányt.
Amikor az osztály nagy része meggyőződött arról, hogy elment, a dolgozatokat összegyűrték és a kukába dobták.
Peter pedig előre jött. Arrébb söpörte a lapokat és felült az asztalra.
-Nem kérsz? - Tette le elém a drogot.
-Kösz, de inkább nem. - Ráztam meg a fejem.
-Csak egy csíkot. - Győzködött tovább.
-Ha nem hallottad volna, nem kérek. - Mondtam még egyszer, most már idegesen.
Miért pont engem nézett ki? Nem talált mást?
-Hú, de tüzes kedvében van valaki. - Nevetett.
-Volnál szíves elmenni? - Szólt közbe Jade.
-Hát... Nem is tudom... Pedig olyan jól szórakozok.
Lecsúszott a padról. És amikor úgy tett, mintha elmenne, még egyszer visszafordult. Megfogta a karom, és magával húzott, kifelé a teremből.
A drogosok fütyültek, és "Ejha!" meg "Ez igen!" kiáltásokat hallattak. A többiek megint csak nevettek. Amikor Jade utánam akart jönni, Elliot visszatartotta.
A régi iskolarészbe vitt, ahol már nem tartanak órákat, mert már omladozik. A falak tele vannak firkálva mindenfélével. A plafon darabkái a földön hevernek. Úgy tervezik, hogy majd két hét múlva fogják lerombolni.
A legfelső emeletre vezetett.
Ott nekinyomta a hátamat a falnak. A kezeit a fejem mellett a falnak támasztotta.
-Engedj el! - Ismételtem el az előbbi követelésemet.
-Harapós kedvedben vagy ma. - Állapította meg.
Kibújtam a karja alatt. Futottam. Nem jutottam messzire. Ellökött. A fejem keményen koppant a hideg talajon. Peter hanyatt fordított, majd a hasamra ült, karomat a térde alá szorítva.
Jobbra-balra forgolódva próbáltam kiszabadítani magamat alóla. Hamar rájöttem, ezzel csak egy csomó energiát pocsékolok el. Abbahagytam.
-Tudod, milyen régóta várok erre? - Az arca majdnem hozzáért az enyémhez. Az arcát megint egy széles mosoly terítette be.
Nem tudtam, mióta. Nem is érdekelt.
Peter hirtelen hátrahanyatlott. Valaki leráncigálta rólam, majd behúzott egyet Peternek.
-Hagyd őt békén! - Mondta keményen Ty, aztán az egyik falnak lökte Petert.
-Gyere! - Felsegített a földről. - Menjünk innen!
-Köszönöm.
-Semmiség. Örülök, hogy nem esett bajod. Nehezen találtalak meg.
Az újabb részen az igazgató várt minket. Amikor meglátott, fellélegzett.
-Jól vagy? - Kérdezte aggodalmasan.
-Persze.
-Ty, azért elkíséred az ápolónőhöz, hogy megnézze tényleg nincs-e semmi baja?
-Természetesen.
-Ó! És Diamond. - Szólt utánunk az igazgató. - Ha nem akarsz, nem muszáj bemenned ma több órára. Nyugodtan menj haza! -Bólintottam. - Ty, hazaviszed?
-Természetesen, Mr. Brunger.
Csendben mentünk egymás mellett.
Ezért az egészért valahol legbelül a tanárt okoltam. Ha békén hagyja őket, akkor ez nem történt volna meg.
Az ápolónő megvizsgált, és kijelentette, azon kívül, hogy van egy pukli a fejemen, nincs semmi bajom. Azt tanácsolta, amint hazaérek, tegyek rá egy kis jeget. Amint végeztünk kicsengettek az óráról.
Az ajtó előtt Ty és Jade várt rám. Jade ugrándozott örömében.
-Mit tett veled? - Érdeklődött Jade.
-Semmit. Ty épp jókor jött.
-Én is mentem volna, de Elliot az utamba állt. És elmondta, hogy mit tervez Peter.
-Én pedig kis híján majdnem átéltem a tervét. - Mondtam hűvösen.
-Hazavigyelek? - Érdeklődött Ty. Bólintottam.
-De előbb elmegyek a táskámért.
-Itt van. - Szólt Jade. - Majd délután beugrok, most sietnem kell órára. Szia!
A kezembe nyomta a táskát, és elment.
-Mehetünk? - Megint bólintottam.
A parkoló üres volt. Sehol egy lélek.
Épp be akartam ülni, mikor Ty megállított.
-Így akarsz vezetni?
Válasz helyett a kezébe nyomtam a kulcsokat.
Hamar a kertészethez értünk.
Ty bekísért.
-Hogyhogy már meg is érkeztél? - Kérdezte meglepetten Robert.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése