A konyha felől Chauncey és Patrick halk nevetése hallatszott.
-Diamond... - Kezdte Matt fel-alá járkálva, majd helyet foglalt a velem szemben lévő fotelben. - Azt mondtad, Peter nem erőszakolt meg, és a harapások sem tőle származnak, igaz?
-Igen. - Válaszoltam bizonytalanul, mert nem értettem, hova akar kilyukadni.
-Figyelj! Patrick bánt téged? - Nézett kérdőn a szemembe.
Elnevettem magam.
-Dehogy! - Először el sem tudtam képzelni, miből gondolja. - Honnan veszed?
-Tegnap még csak két harapás volt a válladon, ma már három. - Egyik kezével hátrasimította a hajam, hogy meggyőződjön arról, igaza volt. - Azóta csak Patrick volt veled, és... És én nem vagyok benne biztos, hogy nem bántott... Lehet, hogy te azt mondod nem, de én nem látok a fejedbe, és nem tudom, mikor hazudsz, vagy mikor mondasz igazat...
Leejtette a kezét az ölébe. Szóval aggódik értem...
-Nézd, ha bárki bántana, szólnék... - Ennek ellenére amikor kimondtam, akkor már nem voltam benne olyan biztos, hogy komolyan is gondolom. De miért?
-Tudom. - Felelte. - Csak én egy rendőr vagyok, és a megszokás hatalma... Nem tehetek róla.
Kezdtem enyhe bűntudatot érezni, amiért hazudtam neki, de jobb is így.
-Ez jó történet. - Mondta elismerően Patrick Chaunceynak, amikor beléptem a konyhába.
-Miről maradtam le? - Érdeklődtem. Közben Patrickre pillantottam, és elmosolyodtam azon, ami azelőtt történt, hogy Chauncey telefonált. Mintha Patrick ezt megérezte volna, ő is elmosolyodott.
-Csak elmeséltem Patricknek, amikor kis korodban majdnem belefulladtál a kertészetben lévő tóba...
-Bármit, csak ezt ne! - Könyörögtem nevetve.
Egyszer tényleg Chaunceynek kellett kihúznia, különben belefulladok. Utána pedig csak nevettem rajta egy jót, és azt mondtam, még egyszer.
-Pedig vicces... - Nevetett most már Patrick is.
Tettem még egy lépést előre, ám megszédültem, és meg kellett kapaszkodnom a konyhapult szélében, ha nem akartam elesni.
-Diamond, minden rendben? - Kérdezte Chauncey aggódva.
-Igen. Csak egy kicsit megszédültem...
Amint elengedtem a pultot, tudtam, hogy el fogok esni, és a látásom is egyre homályosabb volt. A talaj gyorsan közeledett a fejem felé, de mielőtt ráeshettem volt valaki hihetetlenül gyorsan elkapott.
-Diamond? - Hallottam Patrick hangját, majd megveregette az arcomat - Diamond...
Tudtam, hogy akar még mondani valamit, de azt már nem hallottam. Már nem voltam magamnál.
Nem, nem, nem, és nem. Már megint Clairt láttam. A tengerparton sétált előttem pár méterrel. Elkezdtem futni, hátha utolérem. De hiába. Úgy éreztem egyre messzebb, és messzebb kerülök tőle.
-Diamond... - Állt meg hirtelen, én pedig majdnem nekiszaladtam. Megfordult, és rám nézett. - Patrick nem az, akinek gondolod. Nem kéne feltétlenül megbíznod benne...
-Ezt miért mondod? - Öleltem magamhoz.
-Ne érts félre! Örülök, hogy találtál magadnak barátokat... Tudom, örülnél, ha Patrick több lenne számodra, mint egy haver...
-De Clair... - Próbáltam ellenkezni. Ám pontosan tudtam, amit mond, az igaz.
-Ne tagadd le! Tudom, hogy szereted. Csak az a probléma, hogy rossz a hely és az idő... De ne feledd, Patricket most nem szabad közel engedned magadhoz! Veszélyes...
A következő pillanatban Clair ismét eltűnt. Mi történt velem? Az egyik éjszaka a halott családommal álmodok, azután pedig napokon keresztül a húgommal. Nem sokkal később ő eltűnik az álmaimból, majd hirtelen ismét felbukkan.
Mindig figyelmeztetni akar valamire. Valamire, ami veszélyes. De ezt most nem értettem. Miért mondta, hogy Patrick veszélyes, és ne engedjem közel magamhoz?
Tudtam, ez nem lesz egyszerű, elvégre én tényleg beleszerettem. Kár lenne letagadni.
A szobámban feküdtem az ágyamon. Hogy kerültem ide?
-Diamond! - Mozdult meg mellettem valaki.
Mintha ceruza koppanását hallottam volna, majd valaki szó szerint mellém ugrott. Lassan felé fordítottam a fejem.
-Patrick? -Felültem.
A fiú megpróbált visszanyomni, de nem engedtem.
-Jól vagy? - Mennyiszer hallottam már tőle ezt a mondatot ugyanezzel a hangsúllyal... Szinte ugyanilyen helyzetben...
-Nem is tudom... Mi történt?
-Elájultál.
Belenéztem éjfekete szemeibe. Aggódott, ez biztos.
Kezdett egyre erősödni bennem egy érzés... Valahogy ki kéne derítenem, jók-e ezek a megérzések. Lényegében nem veszíthetek vele semmit, nem igaz?
-Patrick, kérdezhetek pár dolgot? - Kérdésemre bólintott, miközben leült mellém. - Megígéred, hogy mindegyikre őszintén válaszolsz? - Ismét bólintott. - Ha elájulok, vagy történik velem valami, mindig itt vagy mellettem. Miért?
-Mert aggódok érted, és... - Itt hirtelen elhallgatott, mintha nem lenne biztos benne, hogy hallani akarom, amit mondana.
-És? - Kérdeztem. Ő csak megrázta a fejét. Nem adtam fel. Tovább próbálkoztam. - Megígérted, minden kérdésemre válaszolsz...
Az unszolásomra is csak a fejét rázta. Ez így nem fog menni. Máshogy kell megpróbálnom. Sajnos semmi értelmes nem jutott eszembe, így inkább hagytam, hogy az érzéseim vezéreljenek. Ezt témát pedig máskor is megbeszélhetjük...
Patrick követelőző csókjai elárulták, ő is úgy érez, mint én, csak nem mondja ki.
Patrick keze a hátamra csúszott a felsőm alá. Keze egyre feljebb, és feljebb haladt, míg végül levette rólam a pólómat. Lábaimat a dereka köré fontam.
Ekkor megszólalt bennem valami. Nem is valami, inkább Clair. Azt mondta, amit az álmomban is, hogy ne engedjem közel magamhoz. Viszont én nem törődtem ezzel. Hiszen csak egy álom, ugye?
Kezem lejjebb csúszott, Patrick övéhez. Mikor elkezdtem kicsatolni, ő megállított.
-Diamond! - Mondta, miközben kicsit hevesebben vettem a levegőt. - Figyelj! Biztos ezt akarod?
-Te? - Kérdeztem vissza kihívón.
-Én igen. Csak az a különbség, hogy én komolyan is gondolom. És nem vagyok benne biztos, te is ugyanúgy szeretnéd, mint én. - Magyarázta.
-Patrick, én téged akarlak. - Jelentettem ki, miközben ott folytattuk, ahol abbahagytuk.
Patrick mellkasára hajtottam a fejem.
-Szóval te is komolyan gondoltad... - Tűnődött el, mialatt egyik keze a hátamon járt fel-alá.
-Szeretlek. - Mondtam ki hangosan most először.
-Az előbb én is ezt akartam neked mondani. - Megfogta az államat, maga felé fordította a fejemet, majd az ajka lágyan az enyémhez ért. - Szeretlek.
Az ajtón halk kopogtatás hallatszott. Miért pont most? Vajon Chauncey vagy Matt az? Esetleg valaki más jött? Kérdőn néztem Patrickre, aki csak megrántotta a vállát, és újra megcsókolt.
Nem sokkal később lépteket hallottam. Az illető elment. Bele se mertem gondolni, mi lett volna, ha bejön... Pár másodperc múlva Chauncey hangja szűrődött fel az emeletre.
-Kész az ebéd!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése